Olyan kérlelő tekintettel szoktam figyelni, ahogy a szüleim fagyiznak séta közben, hogy most az egyszer megszántak.
Először gyanakodva néztem, hogy mit is kaptam, mert ők mintha nem csak üres tölcsért ennének.
Végül persze elmajszolgattam, mert ez is jobb, mint a semmi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése